A Világ legnagyobb födött bazárjában
A középkor számos épitészeti kincse közül elsőként a Tebrizi Nagybazárt látogattuk meg. Amikor barátaim elmondták, hogy a bazár utcáinak összhossza száz kilométer fölött van, egyet vontam a vállamon. Ám amikor reggeltől késő délutánig csak egy ötödét jártuk be, rákérdeztem barátaimra: mi ez? Elmondásuk szerint a földkerekség legnagyobb födött bazárjában járunk, amelyet a középkorban épitettek. Már a mongol Ilkánok időszakában ez a város volt a legnagyobb aranykereskedő központ, Marco Polo, Vámbéry Ármin és a többi nagy világutazó mindannyian csodálattal irtak a térség gazdag bazárjairól, páratlan árugazdagságáról. Csak az arany és ékszerkereskedők bazárrésze városnegyednyi területet tesz ki, belső kertekkel, mecsetekkel és korániskolákkal. A bizalom itthon van még a legértékesebb aranyportékékkal kereskedő boltosok világában is. Bárki bátran leemelhet bármit a polcokról, a helyiek elmondása szerint nem félnek a tolvajoktól, és amúgy is az áru mustrálása ingyenes ajándék a vásárlónak. A hagyományos szőnyegek világában elképesztő szépségű műalkotásokat láthattam. A perzsa szőnyegek legnagyobb hagyományos központja, Tebriz, világhirű a kifinomult szőnyeg-műalkotásairól. Sok ezer eurót érő szőnyegek garmadája között gyalogoltunk órákon át, majd ahogy az éhség levert a lábunkról, betértünk a bazárnegyed sok száz pince-étkezdéje közül az egyikbe, ahol hagyományos azeri török ételekkel kényeztettek barátaim. Első kóstolásra megállapitottam, hogy az alapanyagok és az izesités nagyon hasonló az otthoni éltelekhez. Valóban otthonosan mozgok ebben a térségben. A magyarokat mindenki ismeri, tudják azt, hogy az azeri törökkel rokon nép. Jó imidzsünk van nekünk magyaroknak errefelé. A bazárnegyed forgatagából kivergődve látogattuk meg a Tebrizi Kék mecsetet, amely a timurida uralkodók lenyűgöző műalkotása. Számora igen nagy meglepetés volt, hogy keresztény, zsidó, hindu, buddhista és egyéb diszitő elemeket találtam a mecset belsejében. Sajnos az elmúlt évszázadokban gyakran pusztitották földrengések a térség városait. Így történhetett meg, hogy a hajdanán kék alapszinű külső kerámiaboritás mára szinte teljesen eltűnt. A mecsetek világában érdekes esemény szemtanúja voltam. Fiatal azeri törökök csoportjai perzsa és török költők megzenésitett verseit adták elő a mecset udvarának több pontján. Sokak elmondása szerint az egyedüli alkalom amikor a fiatalok nagy része a mecsetekbe látogat, a gitár és hagyományos hárfa koncertek alkalmával történik meg.A történelem kövein haladva tovább meglátogattunk egy régészeti feltárást, ahol a történelmi korok régészeti szintjei mellett megtekintettük a bronzkor és az Urartu királyság temetkezési szokásait. Az est fáradalmait egy hagyományos török zenei esten pihentük ki, hagyományos török édességekkel és az elmaradhatatlan török teakülönlegességekkel kényeztettek a helyiek. Jó volt megizlelni egy darabot a hagyományos középkori török világból, mert ez a világ irántól nyugatra teljesen eltűnt a pénz, az ipari méretű turizmus forgatagában.
Irán változó világában
Két évvel ezelőtt, de még decemberben is egészen más országot hagytam itt. Azóta történt egy és más, és az embargó amellyel az országot súlytják évek óta, érezteti hatását. Olyan életszinvonal csökkenést és gazdasági leromlást tapasztalok, amelyet talán eddig csak Romániában tapasztaltam. A kenyér, a benzin, a tej és majd minden nélkülözhetetlen életelem drasztikusan megdrágult Iránban. Barátaim elmondása szerint, a mindig optimista iráni családok rettegve gondolnak a jövőre. Hogy mennyire szenved egy nép, azt az idegen nem igen érezheti, tapasztalhatja, ám azt igen, hogy a társadalmi feszültségek a lakosság tűrőképességének határát súrolják. Ebben a térségben barátaim elmondása szerint amúgy sem kedvelik az imámokat és a vallási fanatikusokat, és évtizedek óta most van az a pillanat amikor rendkivüli módon kiéleződtek az ellentétek a többségi perzsák és az ország lakosságának harmadát képező azeri törökök között. A mindennapi emberekkel való kommunikáció során azt tapasztaltam, hogy már nem hiszik el teljes mértékben „a nagy amerikai ellenségről” szóló állami propaganda maszlagot.Annál inkább felelőssé teszik a helyi kormányzatot, amely elmondásuk szerint több millió dollárt küld szét a Világban élő muzulmán országoknak, főként a palesztin, libanoni és sziriai kormányoknak. Az életszinvonal drasztikus csökkenését alátámasztja az a tény is, hogy barátaim többsége komolyan fontolgatja a kivándorlást, kitelepedést. A diktarúra elnyomása és a gazdaság totális csődja lassan felbontja az errefelé nagyon erős családi kötelékeket. Barátaim szerint ha van szakállad és tagja vagy az országot irányitó fanatikus siita klikknek, akkor jól él a családod,, van jól fizetett munkahelyed és gazdag vagy. Ha nem, csak szenvedés az élet, a nyomor a mindennapi betevője a családodnak. Irán ilyen változásokkal fogadott egy év után. De marad a remény az emberek többségében, hogy nem lesz háború, nem halnak meg fiatalok ezrei és talán a kormány és a Világ vezető politikusai is rájönnek, hogy ez a nép többet, jobbat érdemel.
A középkor számos épitészeti kincse közül elsőként a Tebrizi Nagybazárt látogattuk meg. Amikor barátaim elmondták, hogy a bazár utcáinak összhossza száz kilométer fölött van, egyet vontam a vállamon. Ám amikor reggeltől késő délutánig csak egy ötödét jártuk be, rákérdeztem barátaimra: mi ez? Elmondásuk szerint a földkerekség legnagyobb födött bazárjában járunk, amelyet a középkorban épitettek. Már a mongol Ilkánok időszakában ez a város volt a legnagyobb aranykereskedő központ, Marco Polo, Vámbéry Ármin és a többi nagy világutazó mindannyian csodálattal irtak a térség gazdag bazárjairól, páratlan árugazdagságáról. Csak az arany és ékszerkereskedők bazárrésze városnegyednyi területet tesz ki, belső kertekkel, mecsetekkel és korániskolákkal. A bizalom itthon van még a legértékesebb aranyportékékkal kereskedő boltosok világában is. Bárki bátran leemelhet bármit a polcokról, a helyiek elmondása szerint nem félnek a tolvajoktól, és amúgy is az áru mustrálása ingyenes ajándék a vásárlónak. A hagyományos szőnyegek világában elképesztő szépségű műalkotásokat láthattam. A perzsa szőnyegek legnagyobb hagyományos központja, Tebriz, világhirű a kifinomult szőnyeg-műalkotásairól. Sok ezer eurót érő szőnyegek garmadája között gyalogoltunk órákon át, majd ahogy az éhség levert a lábunkról, betértünk a bazárnegyed sok száz pince-étkezdéje közül az egyikbe, ahol hagyományos azeri török ételekkel kényeztettek barátaim. Első kóstolásra megállapitottam, hogy az alapanyagok és az izesités nagyon hasonló az otthoni éltelekhez. Valóban otthonosan mozgok ebben a térségben. A magyarokat mindenki ismeri, tudják azt, hogy az azeri törökkel rokon nép. Jó imidzsünk van nekünk magyaroknak errefelé. A bazárnegyed forgatagából kivergődve látogattuk meg a Tebrizi Kék mecsetet, amely a timurida uralkodók lenyűgöző műalkotása. Számora igen nagy meglepetés volt, hogy keresztény, zsidó, hindu, buddhista és egyéb diszitő elemeket találtam a mecset belsejében. Sajnos az elmúlt évszázadokban gyakran pusztitották földrengések a térség városait. Így történhetett meg, hogy a hajdanán kék alapszinű külső kerámiaboritás mára szinte teljesen eltűnt. A mecsetek világában érdekes esemény szemtanúja voltam. Fiatal azeri törökök csoportjai perzsa és török költők megzenésitett verseit adták elő a mecset udvarának több pontján. Sokak elmondása szerint az egyedüli alkalom amikor a fiatalok nagy része a mecsetekbe látogat, a gitár és hagyományos hárfa koncertek alkalmával történik meg.A történelem kövein haladva tovább meglátogattunk egy régészeti feltárást, ahol a történelmi korok régészeti szintjei mellett megtekintettük a bronzkor és az Urartu királyság temetkezési szokásait. Az est fáradalmait egy hagyományos török zenei esten pihentük ki, hagyományos török édességekkel és az elmaradhatatlan török teakülönlegességekkel kényeztettek a helyiek. Jó volt megizlelni egy darabot a hagyományos középkori török világból, mert ez a világ irántól nyugatra teljesen eltűnt a pénz, az ipari méretű turizmus forgatagában.
Irán változó világában
Két évvel ezelőtt, de még decemberben is egészen más országot hagytam itt. Azóta történt egy és más, és az embargó amellyel az országot súlytják évek óta, érezteti hatását. Olyan életszinvonal csökkenést és gazdasági leromlást tapasztalok, amelyet talán eddig csak Romániában tapasztaltam. A kenyér, a benzin, a tej és majd minden nélkülözhetetlen életelem drasztikusan megdrágult Iránban. Barátaim elmondása szerint, a mindig optimista iráni családok rettegve gondolnak a jövőre. Hogy mennyire szenved egy nép, azt az idegen nem igen érezheti, tapasztalhatja, ám azt igen, hogy a társadalmi feszültségek a lakosság tűrőképességének határát súrolják. Ebben a térségben barátaim elmondása szerint amúgy sem kedvelik az imámokat és a vallási fanatikusokat, és évtizedek óta most van az a pillanat amikor rendkivüli módon kiéleződtek az ellentétek a többségi perzsák és az ország lakosságának harmadát képező azeri törökök között. A mindennapi emberekkel való kommunikáció során azt tapasztaltam, hogy már nem hiszik el teljes mértékben „a nagy amerikai ellenségről” szóló állami propaganda maszlagot.Annál inkább felelőssé teszik a helyi kormányzatot, amely elmondásuk szerint több millió dollárt küld szét a Világban élő muzulmán országoknak, főként a palesztin, libanoni és sziriai kormányoknak. Az életszinvonal drasztikus csökkenését alátámasztja az a tény is, hogy barátaim többsége komolyan fontolgatja a kivándorlást, kitelepedést. A diktarúra elnyomása és a gazdaság totális csődja lassan felbontja az errefelé nagyon erős családi kötelékeket. Barátaim szerint ha van szakállad és tagja vagy az országot irányitó fanatikus siita klikknek, akkor jól él a családod,, van jól fizetett munkahelyed és gazdag vagy. Ha nem, csak szenvedés az élet, a nyomor a mindennapi betevője a családodnak. Irán ilyen változásokkal fogadott egy év után. De marad a remény az emberek többségében, hogy nem lesz háború, nem halnak meg fiatalok ezrei és talán a kormány és a Világ vezető politikusai is rájönnek, hogy ez a nép többet, jobbat érdemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése