Az ellentétek világában – két világrész határán

Isztambuli kalandjaimat egyedül folytattam, barátomat „elengedtem” a munkába. Az Aranyszarv öböl északi részén található Galata (Péra) városrész volt a következő célpont. Péra volt a XIX század végén az Új Isztambul, a modern örmény-görög-francia városrész, amely vonzotta a kelet megszállottjait, a nyugati világ romantikázni vágyó gazdagjait. Számomra nem volt ismeretlen a városrész, ám ezúttal a legnagyobb turisztikai látványosságot, a Péra Palace Hotelt látogattam meg. Hogy milyen lehetett  egy ilyen hotelben megálmodni egy világhirű krimi regényt? Vagy milyen lehetett az ize annak a kávénak, amely mellett Agatha Christie megirta a Gyilkosság az Orient Expressen slágerregényét? Milyen a hangulata egy XIX századi dúsgazdag embereknek szánt szállodának? Ezeknek a dolgoknak kellett utánajárnom. A korabeli fényűző életvitelt szájtátva csodáltam. Minden eredeti, szék asztal, tányér. A recepciós hölgy elmondása szerint a korabeli ételrecepteket megőrizték, így a gazdag vendégeknek lehetőségük adódik XIX századi örmény, francia, pérai olasz vagy éppen török-perzsa hagyományos ételeket fogyasztani. Egy helybéli kis múzeumban tudtam meg, hogy számos nagy kereskedő lakott a Palace Hotelben, olyanok akik az Orient Express luxuslakosztályaiban utaztak Párizsból idáig, majd Isztambulból a Taurusz Expresszel Bagdadig vagy Damaszkuszig – beszerezni az egyre elkényelmesedő nyugati társadalmak számára a nélkülözhetetlen malabári teát, damaszkuszi acélt, perzsa szőnyeget, anatóliai feketeborsot vagy libanoni cédrust. És mint mindig, Isztambul csak tartogatott meglepetéseket számomra. A Péra Hotel közvetlen közelében igen szegény emberek laknak. Halászok, akik nap mind nap kijárnak apró bárkáikkal kihalászni a család mindennapi betevőjét. Itt az idő megállt. Egy, a helyiek által emlegetett legenda szerint, aki ide költözik az örök szegénységre, de tiszta lelkületre van itélve. És való igaz, szerény és becsületes emberekkel találkoztam a sokcsillagos, csillogó villogó modern városrész peremén. Ott ahol sok sok gyermek életében nem lát az asztalon banánt vagy csokoládét, a közelben sok szegény halászcsalád egész évi fizetését fizetik ki egy pár napos szállodai ottlétért. Ez a nagy ellentétek városa, kelet és nyugat találkozása. Ez a valós Isztambul. Délutánba fordult az idő, amikor leereszkedtem az Aranyszarv öböl partjára. A régi városrész maradék falait, régi épületeit lassan elsodorja a modern épitészet és az emberi nemtörődömség.Évről évre egyre nagyobb toronyházakat épitenek a középkori génovai városrész csodálatos, de lepusztult lakóházai, középületei helyére.