Megható pillanatok voltak. Szinte napra pontosan harminc évvel azután,hogy édesanyámmal kézenfogva beléptem elsős kisdiákként a Székely Mikó Kollégium kapuján, elindultam - hogy én is tegyek valamit hajdani szeretett iskolámért. Azok után, hogy tizenkét év alatt hihetetlenül sokat adott nekem Alma Materem, a legkevesebb amit érte tehetek, hogy tiltakozásom közepette eljutok keletre, a messzi Kinába.Maroknyi lelkes ember várt a Mikó előtt. Volt aki oltalmazó szentképet adott, volt aki egyebet. Meghatódtam a közös imádság alatt, megsimogattam szeretett iskolámat és elindultam... keletre, hogy végigjárjam a Selyem Utat és hirét vigyem annak a gyalázatnak ami megesett rajtunk. Ellopott, elrabolt iskolám hirét meg kell tudják a keleti rokonaink. Ez már rajtam áll innentől.Gondolatok kavarogtak a fejemben... Berde Zoltán kedves magyartanárom, László Ilonka néni földrajzórái, Kisgyörgy Zoli bácsi felejthetetlen földtan órái... nevek és emlékek. A közös mindenikben a NAGYBETŰS ISKOLA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése