A történelmi bazárok világában

Mi volt az a mozgatóerő ami fenntartotta a kelet-nyugat nagy kereskedőútját, a Selyem Utat? Mi volt a közös a kelet nagy kereskedővárosaiban? Hogyan volt lehetséges végigjárni ezt a hatalmas utat a középkor embere számára? Hogyan élhetett a kereskedővárosokban akkoriban Kőrösi Csoma Sándor, mint szegény nincstelen vándor? - ilyen és ehhez hasonló kérdéseken gondolkodtam Zanjan történelmi óvárosában. Barátaim hosszas és alapos helytörténeti kutakodása alapján sikerült megtalálni a középkori Zanjan hajdani karavánszeráját. Itt szállásolták el akkoriban a nyugati keresekedőkaravánokat, elkülönitve a muzulmán karavánoktól, mintegy megelőzve a vallási és kulturális különbségekből adódó konfliktusokat. A hely nagyon közel van Haj Ebrahim Hammamihoz, vagyis a város legrégebbi törökfürdőjéhez. Ali történész-régész barátom elmondása szerint a 2o11-ben lebontott nyugati karavánszeráj az óváros legromosabb állapotban lévő épülete volt. Én csak külső falakat találtam épen, de az alapján el lehet képzelni milyen lehetett a nyugati kereskedők élete a sok hetes pihenés alatt. A Selyem Út rengeteg újat hozott a nyugat és a kelet világába. Az áru és hagyományok cseréje történt meg a pihenések alatt a karavánszerájokban. A Zanjani kilencszáz éves bazárnegyedben találtam üzbég nemezszőnyeget, ujgur bőrnyerget, tadzsik szőttes tevenyerget és beludzs zománcos kerámiaedényeket. Ibn Batutta hires arab geográfus szavai jutottak eszembe a hammam meleg gőzfürdőjében: keleten a nyugati utazók is keletinek érezték magukat. A hammamban lehetőségem adódott élvezni az évszázados hagyományos fürdőzést, majd megtisztulva belevágtuk magunkat a vásáros forgatagba, végigjárva az étkezdék végeláthatatlan sorát. A bazárban egy középkori világ nyilt meg előttem , hagyományos élet apró kis foltja ebben a modern világban. Itt még nem lepte el a kereskedők életét a sok kinai bóvli, török műcucc, tajváni hamisitott elektronikai termék vagy az amerikai fast-food étkezdék felhozatala. Legnagyobb csodálkozásomra a bazárnegyed étkezdéiben ugyanúgy készitik a sarvalt káposztát, a kovászos uborkát vagy a csemegepaprikát mint otthon nálunk. Elmaradhatatlan fűszer és izesitő kellékek a fokhagyma, a majoránna, a bazsalikom és a csombor. A csombort egyébként ecetesen , só-bors levébe áztatva tartósitják és használják az ételek izesitésében. Számomra igen szokatlan volt az otthonihoz hasonló izvilágot találni több ezer kilométerre a Székelyföldtől. Bazáros emberek elmondása szerint Kashgartól egészen Isztambulig évszázadok óta, a Selyem Út létezése óta ugyanazokat az izeket használják, ezen csak a nyugati globalizáció hamburgeres-mc donalds-os étkezési szokásvilága változtatott egy keveset. Délután nem láttam értelmét autóstoppra várni , hiszen másfél dollárért vesztegették a Teheráni autóbuszjegyeket. A közel négyszáz kilométeres út után estére érkeztem meg az iráni fővárosba. Barátaim vártak az Azadi (szabadság) állomáson, amely egyártalán nem tűnt azadinak, leginkább nyomsztó hangulat fogadott a városban. Vihar előtti csend? - tettem fel a kérdést barátaimnak, akik félelemmel telt hangnemben meséltek a hagyományosan összetartó családok szétszóródásáról, a háborútól való félelmükről, a növekvő infláció mindennapos hatásáról és a szűk papi-politikusi réteg eszméletlen meggazdagodásáról. Szomorú történetek hangzottak el a vacsora alatt, és egy kilátástalan jövő képe rajzolódott ki előttem. Egy olyan jövőkép, amely semmi jóval nem kecsegtet az átlagos iráni családok életében.