Fekete-fehér életképek Bishkekből

Az nap hátralevő részében idős barátomat győzködtem a következő napi kirándulás bevállalására. Nem hajlott rá, de helyette elmesélt egy sor olyan helyi hagyományt amely nagyon sok hasonlóságot mutat a magyar nép monda és népmesevilágával. A csodaszarvas mint ősi eredetállat nálunk magyaroknál található meg ebben a minőségben, azonban a kirgizeknél is megtaláljuk a szarvast mint tej és életet adó állatot. A kirgiz népi mondák és legendák számon tartanak egy kisfiút, akit a szarvas nevelt fel, táplált egész addig amíg egyedül el tudta látni magát. Ebben a világban azért tűnt csodálatosnak a szarvas legendája barátom szájából, mivel gyakorlatilag a kommunista világ és az orosz elnyomás teljesen felszámolta a kirgiz népi kultúrát és hagyományvilágot. A nemezruhák, kalapok és egyéb népművészeti tárgyakért igen messzire kellett menni a város központi részéből. A helyiek elmondása szerint egyre kevesebben készítenek hagyományos tárgyakat, a kínai és török bóvli sajnos lekörözte a helyi őstermelők használati tárgyait. A valóság az, hogy a mai modernnek nevezett kirgiz piacokon ugyanazt az értékvesztést találjuk mint bárhol máshol a volt Szovjetunió területén. A hagyományos kirgiz zene helyett bömböl a modern orosz discozene és az amerikai rappzene. A valósághoz az is hozzatartozik, hogy ez a nép jó másfél évszázaddal korábban még a pusztában lakott, jurtákat épített és nem rendelkezett írásbeliséggel. Az arab volt a közösség kommunikációs írásbeliségének nyelve. Az orosz hódítás jelentős társadalmi és kulturális változásokat hozott a térség nomád népeinek életében. Megépültek az első városok és megjelentek a jelentős földterületekkel megajándékozott orosz telepesek. A kirgizek lázadásai egészen a szocializmus kezdetéig tartott, akkor ugyanis remény csillant meg egy Turkesztán nevű független állam létrehozására, amely romba dőlt a nagyhatalmak nemtörődömsége miatt. A turkesztáni álmoknak a kommunista-sztálinista terror vetett véget, amely elsodort minden nem orosz és nem kommunista közösségi fellépést. Kirgizisztán hű kommunista tagállama lett a nagy Szovjet-Oroszországnak, olyan neves kommunista képviselőkkel mint Mihail Vasziljevics Frunze elvtárs, a bolsevik forradalom egyik kiemelkedő katonai és politikai vezetője. A kirgiz identitás elvesztésének egyik jele volt az, hogy az ország fővárosát, az eredetileg Piskek, majd Bishkeket átkeresztelték Frunzere. A város gyakorlatilag nem rendelkezik óváros résszel. A legrégebbi épülete egy orosz katonai erőd maradványa, amelyet körbeépítettek modern épületekkel a kommunista érában. A Bishkek nevű Frunze, egy volt a nagy szovjet birodalomban található telepes orosz városok közül, amelyek gomba módra szaporodtak a meghódított népek földjén. Bishkek legfontosabb jelenlegi látványosságai a Lenin szobor, a külföldiek számára működtetett éjszakai klubok és a kínai bóvlipiacok. Ez minden ami a helyi kultúrát képviseli egy olyan városban, amelyben az átlagemberek alig több mint 1oo dollárnak megfelelő összegből élnek egy hónapot. A város környéke viszont pazar látványt nyújt. Bár nem tudtam meggyőzni idős barátomat Sabyrbek urat, hogy másszon ki velem a város közeli magaslatok egyikére, egy szomszédbeli főiskolás srác Timur jött velem a város szélén található dombok világába. Az Ala Tau hegység elő-vonulatai a város peremén meredek dombokkal kezdődnek. Olyan ez mint egy valóságos kis hegyvidék, meredek lösz-dombokkal, kopár földcsuszamlásos oldalakkal. Timur szerint az itt élők nagy része nem jár kirándulni, a piknik nagyon ritka családi jelenség errefelé. A helyiek a kommunista érában vonultak ki a helyi parkokba, terekre kebabot enni, vajas teát inni a híres május elsejei majálisokkor. Ám annak az ideje is lejárt. Jelenleg leginkább a helyi sporteseményekre, a lovasversenyekre járnak ki tömegesen. Fekete-fehér élet ez itt Bishkekben, fogalmazott barátom.